8 Órai Ujság, 1927. augusztus (13. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-14 / 184. szám

ÁRA eil ■ ifp Budapest, 1927 augusztus 14 El ni-UCre ^^^^■^Vasárnap XIII. évfolyam 184. sz. gjg| ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ^ ~ ~ EGYES SZÁM ÁRA: HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYA­FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ .FELELŐS SZERKESZTŐ: UDVAROKON 10 FILLÉR. AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ liTMNAHÁNYT FMNTT JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 50 CENT, EGY HÓRA 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ IIÁALiaiMi H1IVJ.J..L1 OLASZORSZÁGBAN 1 URA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili, József­ körút 9,1. em. Telefonszámaink: József 463—06, József 463—07, József 463—08, József 463—09 A felborult autó A javítás alatt álló úttest ... a fel­szedett kövezet... a rossz világítás — ezek a sztereotip megállapítások ad­nak ismét úgynevezett magyarázatot, hogy miért történt megint súlyos autó­­katasztrófa a főváros egyik legfonto­sabb útvonalán. Az autó vezetője, noha szakavatott mérnök, koponyatöréssel fekszik a kórházban és életben mara­dásához, sajnos, alig van remény. Az autó utasai, akik a volánnál ülő mér­nök tudására bízták útjukat és testi épségüket, vérző sebek fájdalmától si­koltozva kerültek a felborult autó alá. A nép az éjszaka csendjét felverő jaj­gatásra összefut, összeroncsolt embe­rek sebeit kötözgetik a mentők, kór­ház, koponyatörés, aligha megmenthető emberáldozat — és együtt van megint a borzalmas autókatasztrófa megszo­kott fájdalmas képe. De ebbe elvégre még­sem­ lehet belenyugodni. Ez a kép nem rajzolódhat bele kitörülhetetlen sötét ábraként a főváros életébe. Itt valamit végre mégis csak tenni kell. Egyszer már meg kell állítani ezt a gyászos folyamatot, amely nap-nap után halálos szerencsétlenségeket pro­dukál és egymásután dönti végzetes veszedelembe áldozatait. Mi van itt, hogy nem múlhat el nap közlekedési katasztrófa nélkül? Mi annak az oka, hogy itt állandóan szörnyű bajok szár­maznak a hihetetlenül könnyelmű és rendszertelen útjavítási és kövezési munkálatok miatt? Állandóan fel van tárva a város. A gyatrán világított út­vonalakon hol itt, hol ott tornyosul a közlekedés elé a felszedett kövezet ba­rikádja. Évek óta küzdünk e tűrhetet­len állapot ellen. E lap hasábjain nem győzzük kiteregetni a közönség elkese­redett panaszait. De amíg csak bosszú­ságokról volt szó, hagyján! Ám most már nap-nap után emberéletről van szó. És mindig a gránitkockák barri­­kádján törik össze az emberek testi épsége. Hát nem lehet ezen segíteni? Mindig a förtelmesen rossz világítás ad felháborítóan sablonos megokolást a szerencsétlenségeknél. Hát nem lehet ezen változtatni? Joggal kérdezi elke­seredett panaszaiban a közönség, hogy ki teszi itt tönkre szinte szisztematiku­san a főváros közlekedését és ki a fe­lelős ezért a lehetetlen állapotért? . Valamit mégis csak kell csinálni, d­­’ végre ez így nem mehet tovább. A ka­tasztrófák sorozata a közönségben azt a hitet kelti és méltán, hogy valahol a kellő szakértelem hiányzik, valahol nem értik azt, hogyan kell egy nagy város közlekedését biztosítani amellett, hogy a kövezetét is rendbehozzák. Be­­süppedt utakon, újra meg újra felsze­dett kövezetek árkain, kiálló síneken,­­ nivellálatlan utcákon, lépcsősen zök­kenő útvonalakon, a nyomorúságos vi­lágításban még­sem pusztulhat el any­­nyi emberélet és nem pocsékolódhatik el annyi pénz. Itt most már egyszer alapos munkával európai rendet kell teremteni. Mert ez már nemcsak a kultúra szégyene, hanem bűn, amivel e katasztrófák körül számolni kell. Vass József helyetes­ miniszterelnök fogja irányítan­i a vasipari sztrájk meg­szüntetésére irányuló tárgyalásokat (Saját tudósítónktól.) A sztrájkoló mun­kásság tegnap azt a kérést terjesztette Vass helyettes miniszterelnök elé, hogy szeretnének közvetlenül felvilágosítással szolgálni a bér­­mozgalom és a sztrájk okairól. A helyettes miniszterelnök ma déli 12 órára kérette magá­hoz a vas- és fémmunkások héttagú küldöttsé­gét, akik Peyer Károly és Kruppa Rezső ve­zetésével jelentek meg és egy memorandumot nyújtottak át, amely­ben részletesen vázolták a helyzetet, egyben pedig rámutattak mindazokra a kívá­nalmakra, amelyeket ők a munkaadóktól vár­­­nak. A helyettes miniszterelnök több, mint egy óra hosszat beszélgetett a munkások kül­dötteivel és nagy megértéssel fogadta az eléje terjesztett anyagot. A munkások küldötteinek látogatása azzal az eredménnyel végződött, hogy a helyettes miniszterelnök a maga közbelépését helyezte kilátásra, arra az esetre, ha keddig az Andreka Károly főkapitányhelyettes vezetésével folya­matban levő tárgyalások nem járnának ered­ménnyel. A munkásság ugyanis hangoztatta, hogy a sztrájk elhúzódása rájuk nézve is rendkívül aggodalmas, miért is felkérték a helyettes miniszterelnököt a közvetítő tárgyalások vezetésére, amire Vass József a legnagyobb készséggel vállalkozott. A küldöttség távozásakor alkalmunk volt beszélgetést folytatni Peyer Károly ország­­gyűlési képviselővel, a szakszervezeti tanács főtitkárával, aki a következőket mondotta, munkatársunknak: 1­­ — A helyettes miniszterelnök úr előtt fel­tártuk a­ mozgalom minden hátterét és impresszióm szerint a helyettes miniszter­elnök úr is érzi, hogy ez nemcsak a munka­­adóknak és a munkásoknak az ügye, hanem az egész gazdasági életre kiható fontos kérdés.­­ A munkásság természetesen ragaszkodik a béremeléshez és reméli, hogy a helyettes mi­­niszterelnök úr közbelépése meg fogja hozni a kölcsönös megértést az érdekelt felek között. Értesülésünk szerint Andréka Károly fő­kapitányhelyettes a kettős ünnepeken is folytatja a közvetítő tárgyalásait és ha keddig az érdekelteket nem tudja kölcsönö­s engedékenységre rábírni, úgy a jövő héten már Vass József helyettes miniszterelnöknél fog­­ak megindulni a tanácskozások, , amelyekre úgy a munkaadók képviselői, mint pedig a munkásság bizalmi emberei meghí­vást nyernek. Barátainak mosolyogva búcsút intett, hazament s agyonlőtte magát Purjesz Imre, a Világ volt felelős szerkesztője A megdöbbentő öngyilkosság oka: anyagi gondok, lelki problémák . Rosszul sikerült üzleti vállalkozás, meg­hiúsult lapalapítási terv teljesen tönkretette Purjesz Imrét (Saját tudósítónktól.) Ma déli 12 órakor megdöbbentő h­ir terjedt el a városban: Purjesz Imre dr. nyug.­ miniszteri osztály­­tanácsos, a Világ volt felelős szerkesztője Andrássy­ út 66. szám alatti lakásán főbelőtte magát és meghalt. A hir percek alatt vált köztudomásúvá Bu­dapest újságíró társadalmában, amelyben Purjesz Imre dr. éveken keresztül előkelő szerepet töltött be. Tizenkét óra után néhány perccel már egymásnak adták a kilincset az Andrássy­ út 66. szám alatti lakásban. Purjesz Imre volt barátai, kollégái. Valamennyien megilletődöt­­ten állották körül az egyszerű díványt, me­lyen fakó arccal, félrebillent fejjel, megal­vadt vérben feküdt a Világ volt felelős szerkesztője. Sőt annyi pénze sem volt, hogy albérleti la­kást vehetett volna magának, amelybe fiatal feleségével költözhetett volna. Ez volt az oka annak, hogy Purjesz, aki alig egy évvel ez­előtt nősült, kénytelen volt külön élni feleségétől. Felesége, aki egyben unokahúga is volt, szü­leinél, Szentesen lakott, míg Purjesz Imre barátjának és rokonának, Győző Dezső dr. ügyvédnek a lakásában kapott szállást. Győző Dezső bocsájtotta a rendelkezésére azt az egy­szerű kis szobát, amelyben ma a hajnali órák­ban ilyen tragikus öngyilkosságot követett el. Purjesz Imre karrierje A Világ beszüntetésével kezdődött Purjesz Imre dr. tragédiája. Az előkelő szentesi csa­ládból származó Purjesz Imre csak későn lett újságíró. Amikor befejezte jogi tanulmányait, Szentes városának árvaszéki ülnöke lett. 1916-ban a közélelmezési minisztériumba ke­rült, ahol rövidesen a miniszteri osztályta­­nácsosságig vitte fel. Amikor feloszlatták a közélelmezési mi­nisztériumot, Purjesz Imrét nyugalomba he­­lyezték. Végkielégítéssel távozott el a mi­nisztériumból. Ekkor a Földhitelbankhoz ke­rült, ahol cégvezetői állást töltött be. Ugyan­ekkor a Világba, amelynek unokabátyja, Purjesz Lajos volt a főszerkesztője, közgaz­dasági cikkeket írt. Cikkei okos, képzett, fe­gyelmezett gondolkodású embert ismertettek meg az olvasóközönséggel. Amikor Purjesz Lajos, a Világ főszerkesz­tője — három évvel ezelőtt — hirtelen meg­halt, a lap szerkesztőségének szinte egyhangú Búcsúlevél, amely kevés szóval, mindent megmagyaráz .4.7 . egyszerű, egyablakos szobának a dívá­nyon ^s kívűl szinte "ége tlen ,bútordarabján, az íróasztalon, két, félív. miniszterpapírosra írott búcsúlevél fekszik..­­ .­­Augusztus 11-iki dátum van a két búcsúlevélen, amelynek egyikét a rendőrséghez intézte és ameg a következőket tartalmazza: ✓ — Tisztelt rendőrség! A nyomozás egy­szerűsítése érdekében közlöm, hogy öngyil­kosságot követtem el. Purjesz Imre. A másik levelet Kovács Józsefhez, takarító­nője férjéhez intézte és ebben a levélben a következőket írja: : —­ Kedves Jóska, terveim nem sikerültek, azért mentem el. Ne beszéljen az újságírók­nak, rendőröknek semmit, minek fújják fel a dolgot."Nagyon köszönöm magának is, Marikának is azt a sok jót, amit velem tet­tek. Forrón üdvözlöm Béla bátyámat is, aki el fogja intézni Jóska követelését. Még­egyszer üdvözlet Purjesz Imre dr.-tól. A két búcsúlevél mellett fekszik az íróasz­talon a Browning-revolver, amelyet már a rendőr vett ki Purjesz Imre megmerevedett kezéből. A revolver mellett közvetlenül a szerkesztő pénztárcája, amelyben néhány iga­zoló íráson kívül semmi sincsen. A kopott tárca tetején pedig két darab 20 filléres, a­z az egész vagyon, amit Purjesz Imre dr. maga után hagyott. Az egyszerű szoba ajtajában kisírt szem­mel, kezeit tördelve áll Kovács Józsefné, aki szeptember óta takarította Purjesz Imre egy­szerű szobáját. A lakás Purjesz Imre dr.-nak, a Világ volt felelős szerkesztőjének nem volt főbérleti lakása.

Next